Színészek
Az Alexander-technika a tudatos testhasználat fejlesztésével segít a szükségtelen stressz és fájdalmak megelőzésében. A figyelem, a játék sokkal szervezettebbé, összetettebbé válik, s ez nagyobb kontrollt biztosít az előadások előtti és alatti izgatott állapot, a lámpaláz megfelelő „kezelésében”.
„Azonnal meg tudom különböztetni azokat a színészeket, akik tanulták az Alexander-technikát azoktól, akik nem tanulták.”
Az Alexander-technika a világ minden fontosabb színiakadémiáján szerves része a képzésnek. F.M. Alexander maga is színészként jutott fontos felismeréseihez, színpadi megszokásait kezdte megfigyelni és ezekből kiindulva dolgozta ki módszerét. Észrevette, hogy a beszédhang szoros összefüggésben van az ember pszichofizikai „használatával”. A színészek testileg, lelkileg és mentálisan is óriási igénybevételnek vannak kitéve. A próbafolyamatok közben, olykor fizikailag megterhelő jeleneteket ismételve vagy az érzelmi felkészülés részeként, hetekig nehezen feldolgozható fájdalmakkal küzdenek. Közben fontos, hogy megőrizzék szabadságukat, egyéniségüket, felismerjék a megszokásokból fakadó felesleges fizikai és pszichés feszültséget. A lámpaláz, egy másik jelenség, ahol a módszer rendkívül hatékony és könnyen elsajátítható elveit követve hatalmas eredményeket érhetnek el. A színpadi jelenlét tanulható és fejleszthető az Alexander-technika segítségével. A folyamatos, tudatos önreflexió ezt a folyamatot segíti. Akik tanulták és azóta is együtt élnek a technikával: Meryl Streep, Ben Kingsley, Hugh Jackman, William Hurt, Robin Williams, Keanu Reeves, Richard Gere, Pierce Brosnan, Kevin Kline, Hilary Swank, Leonardo Di Caprio, Cate Blanchett és még sokan mások.
„Az Alexander-technika nagyon hasznos a munkámban. A dolgok megtörténnek anélkül, hogy akarnád, könnyedén és nyugodtan. Szükséged van egy Alexander tanárra, aki megmutatja ezt neked.”
Lupita Nyong’o Oscar díjas színésznő az Alexander-technikát a Yale Egyetemen tanulta, eleganciáját és személyes nyugalmát a technikának tulajdonítja.
„Az Alexander-technika segített a régóta fennálló hátproblémámon és sok év hánykolódás, forgolódás után jól alszom.”
Énekesek
Az énekesek nagy hangsúlyt fektetnek a légzőizmok, a garatizmok, a toroknyitó-záró izmok, az artikuláció izmainak működésére. A megfelelő hangképzést az egész test „használata” befolyásolja. Érdemes megfigyelni, hogy éneklés közben milyen folyamatok zajlanak le a szervezetben. „Az ellenőrizetlen emóciótorlódásoknál nemcsak az énekléshez feltétlenül szükséges idegpályák és izomcsoportok kapnak munkaimpulzust, hanem ilyen esetekben az emóciók által kiváltott izgalom elárasztja a szomszédos idegpályákat és izomkötegeket is. Ezáltal keletkeznek feszítések az énekmechanizmusban. A tanár el kell juttassa a tanítványt – következetes nyugtató folyamat által – oda, hogy közömbös belső magatartásból – szinte szándéktalanul – egészen lágy hangadással elkezdjen egy pianót, mezzavocét intonálni.” (Szamosi Lajos, a „libero canto”, a szabad éneklés hirdetője és tanítója).
Zenészek
Az Alexander-technika minden muzsikus számára segítséget kínál a természetes, könnyed zenei kifejezés megvalósításához. A zenész és hangszere közti harmónia azzal kezdődik, hogy megteremti magában is a harmóniát. A fizikai állapot közvetlen kölcsönhatásban áll a testi- lelki közérzettel. A zenésznek nem csupán a hangszer felépítését kell jól ismerni, hanem azt is szükséges megérteni, hogyan használja a hangszert, miközben játszik. Ehhez, pedig önmaga megismerésén keresztül vezet az út. A foglalkozások során felfedezik, milyen mindennapos, megszokott folyamatok befolyásolják és határozzák meg önmaguk s ezzel együtt hangszereik használatát és azt, hogy mindez hogyan képes megakadályozni a magas szintű technika elsajátítását s a kívánt zenei kifejezőerőt. A tehermentesített hátban, a szabad nyakban, karokban, ujjakban lévő szabadság és oldottság biztosítja a hangjegyek hű interpretálását. Zenészek körében gyakran előforduló panasz a fájdalom, a görcsös izomzat, a tartásprobléma, s az ebből fakadó rossz közérzet. Ez néha olyan súlyos problémává válik, ami a játékot, a hivatást veszélyezteti. Sok esetben a panaszok jó része a helytelen testhasználatból ered, amely az Alexander-technika segítségével kiküszöbölhető. A technika elsajátítása a testhasználat tudatosítását eredményezi, mely lehetőséget biztosít a folyamatos önreflexióra – játék közben is- s mindezek mellett elvezet a darabok technikai kivitelezése és a zenei szándéka közti nagyobb összhang megteremtéséhez.
„A zene a káoszból rendet teremt; a ritmus a széttartót egységbe fogja; a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja; a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti.”
Táncosok
Tánc közben nem elég csupán a mozgásra összpontosítani, elengedhetetlen, hogy a táncos egyidejűleg figyeljen gondolataira, érzéseire, légzésére, a zenére, a térben való elhelyezkedésére, a partnerekre és a közönségre. Az Alexander-technika tanulása ezt a finom, megosztott figyelmet készségszintre emeli. Az Alexander módszer számos, táncosokat képző intézményben az oktatás egyik fontos pillére. A különböző tánctechnikák elsajátítása közben a növendék rengeteg nehézséggel találkozhat. Az egyensúly folyamatos keresése a dinamikus mozgás közben és az öntudatlan, felesleges feszültség megakadályozza, hogy a táncos izomtónusa elég gyorsan változzon – ez gyakran sérülésekhez vezet. Az Alexander-technika elsajátítása belső harmóniát teremt, mely segíti a táncost a tiszta, tudatosan irányított mozdulatok megformálásában.
Wayne Byars munka közben: